A fehérpenészes rothadás, vagy más néven szklerotíniás rothadás a hajtatás és az egynyári virágok egyik legveszedelmesebb betegsége. Járvány esetén 25-50%-os veszteséget is okozhat, szélsőséges esetben a teljes termést is veszélyeztetheti.

A fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó szkleróciumai hosszú ideig életképesek maradnak. A fertőzés helyén a növényen világosbarna vizenyős folt keletkezik, amelyen nedves körülmények között pókháló, vagy vattaszerű, hófehér penészgyep alakul ki. A tövek sárgulnak, fonnyadnak, illetve a beteg részek fölötti szárrész lankad, hervad, végül elszárad. A fertőzött növényi maradványokkal a szkleróciumok megsokszorozódva kerülnek vissza a talajba, így a talaj fertőzöttsége évről évre növekszik.

A gyapjaslepke táplálkozási köre igen széles. Az erdei fákon kívül, dísz- és gyümölcsfák leveleit is szívesen fogyasztja, nem nagyon válogatós. Miután a sárga tojáscsomóból kikelnek a kis hernyók – mely tojáscsomónként akár 900 db is lehet- elkezdenek táplálék után kutatni. Ha az erdei fák lombfakadása később indul meg, mint a kelés, akkor nem jutnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz és vándorolni kezdenek. A hernyók selyemszálat fejlesztenek, és kis súlyuk révén a szél segítségével akár kilométerekre is elrepülnek, így jutnak el a gyümölcsösökbe, kertjeinkbe is, ahol a tél folyamán tojáscsomónak még nyoma sem volt.