Harlekinkatica (Harmonia axyridis Pallas, 1779)
(harlequin ladybird)

Egy új katicafaj jelent meg hazánkban, mely veszélybe sodorhatja a nálunk élő katicafajokat, többek között a két-, és hétpettyes katicát is. 

kétpettyes katica (Adalia bipunctata) (fotó: Kerékgyártó I)	hétpettyes katica (Coccinella septempunctata) (fotó:Kerékgyártó I )

 A harlekinkatica eredetileg távol-keleti, szibériai elterjedésű katicafaj. Eredeti elterjedési területe az Altaj-hegységtől a Csendes óceánig tart; előfordul Kínában, Japánban, Mongóliában és Szibériában.
Észak-Amerikába 1916-ban telepítették be először, majd 1964 és 1982 között az Egyesült Államok 14 államában eresztették szabadon, és sikeresen alkalmazták számos haszonnövényen. A kibocsátott állomány azonban feladatukat elvégezve felszámolódtak. A harlekinkaticát Kelet-Európában már régebben is alkalmazták biológiai védekezésre (Ukrajnában 1964 óta, Belaruszban 1968 óta), a próbálkozások azonban nem vezettek a faj meghonosodásához.
Az első, 1988-ban leírt, önfenntartó populációból mára az USA leggyakoribb katicafajává vált, kiszorítva az őshonos fajokat. Európában a terjedése a 90-es évek közepéhez kötődhet, amikor Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban is kereskedelmi forgalomba hozták, mint biológiai védekezésben felhasználható ragadozó fajt. Terjedése 2002-től kezdve rohamos, mára Európa legtöbb országában meghonosodott, veszélyeztetve ezzel az őshonos katicafajokat. Észak-Amerikában, az imágók repülése és a humán segítséggel történő terjedés eredményeként, évente 442 km-re tolódott ki (Koch et.al 2006).
A harlekinkaticát 2006-ban kimutatták az ausztriai Burgenlandban. Magyarországon az első példányt Merkl Ottó gyűjtötte 2008. február 27-én, Szigetszentmiklóson. 2009 év tavaszán az áttelelő nemzedékek imágói már Magyarország legkeletibb térségében is előfordultak. Manapság a harlekinkatica számos élőhelyen a leggyakoribb katicabogárfajok, közé tartozik.