Metcalfa pruinosa (Say)- amerikai lepkekabóca
A fajt 1979-ben Amerikából hurcolták be Észak-Olaszországba, Veneto tartományba, majd hamarosan elterjed egész Itáliában. Tekintettel az amerikai lepkekabóca melegigényes faj, Európa déli részén terjedt el legelőször, és zömmel fás szárú növényeken, főként díszfákon károsított. Dél-Franciaországban 1984-ben figyelték meg, majd további európai terjedését egyre több közlemény igazolta. Megfigyelték a fajt Szlovéniában (1991), Horvátországban (1995), Ausztriában (1996) és Csehországban (2001).
Magyarországon 2004-ben írták le az amerikai lepkekabóca budapesti előfordulását. Azóta számos helyen fellépett kertekben, közterületeken. A kártevő a gyümölcsfák, a szőlő, díszfák és díszbokrok, cserjék hajtásait, leveleit fertőzi, de nem veti meg a lágyszárú növényeket sem, még a gyomnövényeken is megtelepszik.
Jelenlétét a növény felületén megjelenő ragacsos, fénylő mézharmat is jelzi.
A lepkekabóca kifejlett egyedei (imágói) 5-8 mm nagyságúak, szürkés színűek, két szárnyuk hegyesszögben záródik, szemük sárga. Érintésre, mozgásra elpattannak, elugranak, bár repülni is tudnak. A kártevő neve utal megjelenésére, viselkedésére, szárnyaival lepkeszerűen repül.
Lepkekabóca lárvák és egy kifejlett egyed (Fotó: Dr. Némethy Zsuzsanna)
A lepkekabócák rajzása július közepétől nyár végig tart. Októberben rakják le tojásaikat a fás növények kéregrepedéseibe, tehát tojás alakban telel a kártevő. A lárvák májustól jelennek meg, melyeknek 5 fejlődési alakja ismert. A lárvák zöldes színűek, és fehér színű viaszszálak borítják felületüket. Csoportosan, telepekben élnek. Jelenlétükre a levelek fonáki oldalán vagy a hajtásokon kialakuló nagy kiterjedésű fehér viasztömeggel hívják fel magukra a figyelmet. Mind a lárvák, mind a kabóca, szívogatásukkal gyengítik a gazdanövényeket. Károsításuk - az időjárástól függően-októberig is eltarthat. Fás növényeknél a hajtásvégek, azok zsenge csúcsai, a sarjhajtások és vízhajtások kedvenc megtelepedési helyeik. A kártevő terjedését és felszaporodását az utóbbi évek száraz, meleg időjárása fokozta.
Magyarországon egy nemzedéke fejlődik és eddig közel 100 növényfajon, köztük lágy- és fás szárú fajokon egyaránt megfigyelték. A közterületre gyakran ültetett növényfajok közül az ostorfán, vadgesztenyén, juharon, hárson, kőrisen, akácon, platánon, eperfán gyakori. Házi kertekben szőlőn, őszibarackon, birsen is károsít
Fellépése esetén, a kertekben érdemes minden növényt tüzetesen átvizsgálni, hogy a fertőzési gócok nyilvánvalóvá váljanak. A kémiai kezelések is terjedjenek ki valamennyi fertőzött növényegyedre. Ellenkező esetben a védőhatás csak időleges.
Kedvenc tartózkodási helyük, a sarjhajtások
A lepkekabócák elleni védekezés lehetőségei:
A fehér viaszos telepeket a fertőzött hajtással együtt folyamatosan vágjuk le, és égessük el. Ezzel a módszerrel a kártevő felszaporodása megelőzhető, illetve az egyedszáma egyensúlyban tartható. Tél végén enyhe, fagymentes napon olajtartalmú (Agrol, Biola, Vektafid A) szerrel végzett lemosó permetezés a lepkekabóca tojásait elpusztítja.
A lárvák és a kifejlett kabóca ellen:
Szabadforgalmú rovarölő szerek közül:
• tiametoxam hatóanyagú Actara,
• acetamiprid hatóanyagú Mospilan*
• pimetrozin hatóanyagú Chess 50WG
• deltametrin hatóanyagú Decis 2,5 EC
II. kategóriájú rovarölő szerek közül:
• dimetoát hatóanyagú BI 58 EC és Danadim Progress
szerekkel végzett ismételt permetezések lehetnek eredményesek.
(*az acetamiprid hatóanyagú Mospilan, 2010-től szabadforgalmú növényvédő szer)
Irodalom:
Ocskó, Z:(2010): Növényvédőszerek, termésnövelő anyagok 2010 I. Agrinex Bt. Budapest
http://www.uni-corvinus.hu/index.php?id=p400108
Kerékgyártó István
Tiszaújváros, 2010. április 14.